Prológus

2014.07.05 23:04

Itt is van a prológus, remélem tetszeni fog. Előre is bocsánat, az esetleges helyesírási hibákért, de ha jól tudom, már sikerült az összeset kijavítani… ha mégis lenne, azért elnézést kérek.

Jó olvasást! :)

xxx, Daph

 

- Te nem jelentkezel? - lépett oda Daisy egy kivágott tetejű ládához, majd bele dobott egy cetlit, amire ékes betűkkel ráírta nevét, és osztályát.
- Nem is tudom... szerintem úgyse választanak be, akkor minek törjem magam? - vontam vállat.
- Olyan negatív vagy! - bökött az oldalamba. Az egyetlen gyenge pontom, az oldalam. Eléggé érzékeny vagyok rá.
- Ez van... - böktem vissza. Habár ő ettől még meg se zörrent, viszont boldogan vágott vissza minden egyes alkalommal, amitől én egyre hangosabban nevettem.
- Lám-lám, CC mi az, ami ennyire vicces? - kérdezte a falnak támaszkodva a rémálmom... Colin Jenkis. Ugyan a világ leghelyesebb pasija izmos testével, halvány kék szemével, sötétbarna hajával, viszont ezen kívül egy önelégült, tenyérbe mászó, egoista, seggfej, így teljesen hidegen hagy.
- Nincs hozzá közöd... egyébként ne hívj CC-nek mert nem az a nevem, így ha legközelebb szólsz, nem igazán fogsz érdekelni.
- Honnan gondolod, hogy lesz legközelebb? - lökte el magát a faltól, majd vészesen közel jött. Sakk-matt. Segítségkérően körbenéztem, de Daisynek nyoma sem volt... Szép! Itt hagy... ezzel.
- Hál' Istennek, hogy ezt mondod! Mármint ne sértődj meg de nem szokott agyadra menni a hangod? Vagyis... ha én a helyedben lennék már rég az őrületbe tudtam volna magam kergetni... - mondtam, majd kikerülve őt, bementem a terembe, mert már becsöngettek.
Óra után felsiettem a biosz labor elé, majd ott vártam Daisyt. Kivágódott az ajtó, és a 11/B-s diákok szinte ömlöttek kifelé onnan.

- Dy! - ragadtam meg barátnőm kezét, majd egy határozott mozdulattal kirántottam a tömegből.
- Oh, szia! Nem tudom mit mondtál Colinnak, de egész órán meg se szólalt. Még akkor is néma csendben volt, mikor valaki rá öntött véletlenül, egy hatalmas pohárnyi mohát - igen, Dy, és Colin osztálytársak. Diadalmas mosoly ült arcomra.
- Burkoltan el mondtam neki, hogy mennyire idegesít... Egyébként szépen ott hagytál!
- Bocsi, de beszélnem kellett a tanárral. - válaszolta.

Tanítás után izgatottan mentünk le, az iskolagyűlésre, ahol kisorsolták a hajóútra jelentkezőket. A terem közepén egy asztal volt hat dobozzal:
11/A fiúk
11/A lányok
11/B fiúk
11/B lányok
11/C fiúk
11/C lányok
Mindegyik dobozból csak egy személyt húznak ki, tehát osztályonként 2 fő.
- Akik ma kihúzásra kerültnek, azok elmennek egy hajóútra. A hat kiválasztott diák a tengerek és szigetek flóráját, és faunáját fogják megismerni az év végéig tartó, tehát, 5 hónapos úton. Tehát az első... - sétált oda a "11/A fiúk" feliratú dobozhoz. - Akatsuda Yuri - szólalt meg ismét. Egy fekete hajú, szemüveges fiú vigyorogva ment fel az emelvényre. Útját hangos taps és füttyögés kísérte, de ahogy láttam, nem-igen zavarta. Az igazgató kezet rázott vele, majd leültette a mögötte lévő széksor első helyére. Mire fel eszméletem már a következő név is elhallatszott: Hilary Penington. Egy világos barna hajú lány ment fel az emelvényre, és vigyorogva ült le a székre. - Nos, lássuk is a következőt... Colin Jenkins. - a szívem nagyot dobbant, de ezt annak tudtam, de, hogy mennyire örülök, hogy nem kell az idegesítő fejét néznem 5 hónapon keresztül. A fiú felment, és leült Hilary mellé a harmadik székre. A lány persze azonnal elkezdett viháncolva enyelegni vele. - 11/B lányok... - megszorítottam Dy kezét, és a dobozt szuggeráltam. - Daisy Figerald. - Dy teljesen lefehéredett. Megöleltem, majd löktem rajta egyet, hogy feleszméljen a sokkból. Felbotorkált az emelvényre, és viruló arccal osztálytársa mellé ült. – Jól van, a 11/C következik. Jason Williams. - gratuláltam osztálytársamnak, aki látszólag nagyon örült, hogy elmehet egy 5 hónapos hajóútra barátnőjével, aki történetesen Hilary. A lányt azonban nem igazán érdekelte a dolog, ugyan is túlságosan lefoglalta, az, hogy Colinnak tegye az agyát. - Akkor már csak egy személyt kérnék... - húzta ki az utolsó cetlit. - Ca... jaj, várjunk, azt még elfelejtettem mondani, hogy ne menjen el senki, mert még lenne néhány bejelenteni valóm. Tehát... az utolsó személy, aki bejut... Candice Norham. - rámosolyogtam a lányra, akinek kicsit meg volt gyötörve az arca. Felment az ideiglenes színpadra, és kezével lefogva a mikrofont, magyarázkodni kezdett az igazgatónak, aki csak bólintott egyet, majd újra a mikrofon elé lépett. - Candice sajnos nem tud jönni az útra, ezért újra húzunk egy lányt a 11/C-ből. - magyarázkodott a diri, miközben Can lesietett a lépcsőn. - Akkor lássuk, Cassandra Campbell. - mosolygott. Teljesen lefagytam az nem lehet, hogy én jutottam be, hisz nem is jelentkeztem. - Khm... Cassandra Campbell. - ismételte meg. Szépen, lassan, robotos mozgással mentem fel. - Elkérhetem a cetlit? - nyújtottam a kezem zavartan az igazgató felé. Bátorítóan rám mosolygott, és odaadta. Miközben leültem megnéztem a cetlit. Tényleg az én nevem szerepelt rajta, de nem az én írásommal, tehát ezek szerint nem vagyok holdkóros. Nem is Daisy írása volt, hisz ő neki a ronda írása is szebb ennél. Észrevettem, hogy a C betűt különlegesen kerekíti, szinte nem is kerek, hanem majdnem egy V betű.
- Nem is tudtam, hogy jelentkeztél. - fordult felém Jason.
- Elhiheted, hogy én se. - ráztam a fejem, mire felnevetett, de látva, hogy komolyan gondolom, el is hallgatott. - Cserélünk helyet?
- Persze! - állt fel. Átcsusszantam a másik helyre, és megköszöntem neki. - Felismered ezt? - kérdeztem Dy-től.
- Mert nem te írtad? - képedt el.
- A-a - ráztam a fejem.
- Már láttam valahol. - gondolkodott el. - Mindegy, a lényeg, hogy jössz velem. - ölelt meg, aztán elhúzódott, mert Colin szólt neki. Dy bólintott, majd felállt, és helyet cserélt vele.
- Jössz, nekem egyel. - súgta oda egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
- Te voltál? - kerekedett ki a szemem, de inkább arra voltam kíváncsi, hogy „miért?".
- Igen.
- Jó, mit akarsz? - sóhajtottam.
- Majd meg látjuk, nem sietem el... - húzódott kaján vigyorra szája.
- Nos, mehetünk az irodámba? - állt meg előttünk az igazgató, aki ekkorra már befejezte mondandóját. Mind a hatan felálltunk, és hang nélkül, de majd kicsattanva a boldogságtól igyekeztünk át az igazgatóiba.

- A szabályok:
1. A tanárnőre hallgatni, nem az őrületbe kergetni.
2. A tanórákon részt venni.
3. A hajót elhagyni, csak a búvármerülések alkalmával, vagy ha a tanárnő megengedi.
4. Nem vakációzni mentek, így elvárom, hogy figyeljetek tanárnőre, és arra amit mondani kíván.
5. Ne legyenek balhék! Aki verekszik, azt haza hozzuk, egyből a javítóba.
6. Hosszú az-az 5 hónap. Legyen eszetek. Mármint, khm... ésszel a… vágyakkal. - köhécselt. Ebbe mindenki bele pirult. -
7. Alkoholt fogyasztani tilos.
8. A hajó lehetőségeit ki használhatjátok, de csak akkor, ha az előző szabályokat nem sérti meg.
Mindenki felfogott mindent? - nézett végig rajtunk.
- Igen - kántáltuk.
- Örülök. A biztonság kedvéért ki is nyomtattam. A lapon még meg találjátok a részletes adatokat. A kísérőtök Mrs Borrow, természet szakos tanár.
- És mi lesz az itt maradt diákokkal? - kérdeztem.
- Természetesen vesszük tovább az anyagot, habár ezek már könnyebbek lesznek, így be tudjátok pótolni. Nos, a kikötőbe a busz holnap, 7 órakor indul innen, az iskola elől, és várhatóan 10-re érünk oda. Kérek mindenkit, hogy háromnegyedre legyen itt. A hajón lesz mosoda, így nyomatékosan kérem, hogy maximum kettő bőröndöt hozzatok. Ágyneműt fogtok kapni, így nem szükséges vinni. Ami a pénzt illeti, én úgy gondolom ésszerűbb, ha bankkártyát hoztok. Mindenhol lehet vele fizetni, de még automaták is lesznek, így nem kell aggódni. A pályázat az étkezést már előre biztosította, így az számotokra költségmentes. Kérem, ne hozzatok szégyent iskolánkra. Mielőtt haza mennétek, töltsétek ki ezt a nyomtatványt. - nyújtott mindenkinek egy lapot, és egy tollat. Mindenki ott írt, ahol tudott, én speciel Dy hátán. Olyan kérdések voltak, hogy mi a szüleim, és az én számom, melyik tagozatra járok (fizika-matek), hogy allergiás vagyok-e valamire, ha igen akkor mire, stb.
Mikor haza értem mindent elújságoltam anyáéknak (kivéve azt, hogy nem is én jelentkeztem).
- Ez fantasztikus! Nos, nyolckor kéne lefeküdnöd, aludni, de minimum kell egy óra a hajmosásra. Így... van 5 órád összepakolni... bőröndök az ágyad alatt vannak. Siess! - mosolygott anya. Több órányi küszködés után, végül bekerültek a bőröndökbe a fürdő cuccok, ruhák, neszeszer, a kabala plüssöm, töltő, telefon, zseblámpa, fényképező gép, és egy tonna elem (a fényképezőm el van romolva, így sajnos negyede annyi idő alatt lemerül). Mikor végeztem fáradtan terültem el a földön. Anya, viszont gyorsan bezavart a fürdőbe. Miután a fürdéssel is végeztem, felhívtam a nagyimékat, hogy elköszönjek, aztán irány az ágy.

Reggel fél hatkor keltem. Az izgatottságtól teljesen felpörögtem, így gyorsan el is készültem.
- Wáá, de izgi! - ugrott a nyakamba Dy, mikor odaértünk.
- Tudoom! - nevettem fel.
- Miután levezettétek minden fölös energiátok... közlöm, hogy már be lehet pakolni a bőröndöket. - jött oda Lary.
- Inkább fogd be, és közölgess máshol… mi nem vagyunk rád kíváncsiak. - vonta fel a szemöldökét Dy. Amint a lány sértődötten eltipegett, elismerően rá néztem.
- Szép volt! - vigyorogtam.
- Kösz.
Egy középkorú barnás-szőke hajú tanár állt meg a csapat előtt és miután mindenki elpakolta a bőröndjeit, felterelt minket a buszra. Elköszöntem anyáéktól, és én is felszálltam. Még indulásnál bemutatkozott nekünk, és elmondta a napi rendet mára:
Érkezés a hajóra, lecuccolás, ismerkedés a hajóval, alapvető biztonsági intézkedések.